Bemutatkozunk...

A magyarországi vasútépítés során a "Tiszavidéki Vasúttársaság" 1857-ben fektette le az első síneket Hajdú vármegye területén, és a megépült vonal földrajzi központja Debrecen lett.
A következő években tovább épült a megye vasúthálózata, majd 1890-ben, az államosítás során MÁV átvette a korábban más vasúttársaságok tulajdonában lévő vonalakat és így Debrecen a század végére fontos vasúti csomóponttá vált. 1890-ben az üzletvezetőség kialakításával tovább erősödött a város szerepe.

A "Debreceni MÁV Műhely" alapításáról 1893-ban hozott döntést követően a termelés 1898 szeptember 20.-án indult be 264 munkással, rendkívül jelentős hatást gyakorolva a város gazdasági életére.
A debreceni műhely főműhely jelleggel kezdte meg a működését, ami a gőzmozdonyok, teher- és személykocsik karbantartása, javítása mellett az időszakos fővizsgálati és főjavítási munkák elvégzésére is jogosított. Már az első évben a megjavított 58 gőzmozdony mellett több mint ötezer vasúti kocsi különféle javítását végezték el.
Az üzem beindításához, a dolgozók betanítására más járműjavítókból hoztak szakmunkásokat. A szakmai utánpótlás biztosítása érdekében már az első évben beindították a "tanoncképzést", és 1900-ban a műhelyben saját tanműhelyt és tanonciskolát létesítettek négyéves képzéssel. A főműhely jellegből adódóan az üzemhez fiókműhelyek is tartoztak. A rendkívül precízen végzett munka eredményeképpen a debreceni üzemet már országszerte a szép és rendes munkájáról emlegették.

Az első nagyobb fejlesztési periódus 1911-1914 között folyt le az akkor már közel 1000 főt foglalkoztató üzemben. Bővült a kocsiszerelő műhely, a kovácsműhely és a famegmunkáló épület. Az első világháború alatt a hadiforgalom következtében ugrásszerűen megnövekedett a gőzmozdony- és kocsijavítás mellett hadiszerek gyártásával is foglalkozott a műhely. Az 1917. évi 1553 fős létszáma alapján az ország harmadik műhelyének számított.

A két világháború között a javítási teljesítmény jelentősen visszaesett, csak közvetlenül a háború előtt érte el a korábbi, 1914-es szintet.


1944. június 2.-án a műhelyt ért szőnyegbombázás következtében az épületek és berendezések nagy része elpusztult.

A háborús károkat követő helyreállítás után 1946-ra a műhely termelése ismét a fő profilra irányult. Az 1949-től önálló vállalatként működő MÁV Debreceni Járműjavító Üzemi Vállalat a Tiszántúl egyik legjelentősebb vállalata lett. Nagyságával, múltjával, hagyományaival döntő szerepet játszott a megye életében. Az 1950-es években az üzem fő profilja, a járműjavítás terén jóval nagyobb teljesítményt nyújtott, mint az előző időszakban bármikor, emellett egyre nagyobb darabszámban készültek normál-, ill. keskeny-nyomtávú új gyártású személy- és teherkocsik.

Ebben az időszakban kezdődött el a favázas személykocsik korszerűsítése, vasvázassá történő átalakítása.
Az 1960-as években országos szinten előtérbe került a szállítás korszerűsítése, és ez ráirányította a figyelmet a járműjavítók fejlesztésére is. Az üzem gépparkja, energiaellátása, belső anyagmozgatása jelentősen korszerűsödött, új festőcsarnok épült.
A vasúti kocsik gyártása mellett beindult a csuklós villamosok gyártása is. A vállalat létszáma ekkor 2600 fő körül ingadozott. 1968-tól az önálló vállalati jelleg megszűnésével, mint MÁV üzem fő profiljául a tartály- és teherkocsi javítást kapta, megszüntetve a korábban bár kis darabszámban ugyan, de folyó új gyártást. Ezen időszak legjelentősebb fejlesztése a korszerű kerékpárjavítás kialakítása volt. A gőzmozdonyjavítás a 70-es évek végére megszűnt.

Az 1980-as években igen jelentős kapacitásbővítő fejlesztések történtek. Ekkor épült a ma is korszerű új javító csarnok korszerű segédüzemekkel, festőkabinokkal. Jelentősen javította a munkakörülményeket és egyben az elvégzett munka minőségét a kocsik javítás előtti alapos tisztítása. E célból épültek a saját fejlesztésű speciális mosóberendezések, melyekkel mind a külső, mind a belső mosást korszerű körülmények között lehet végezni. Természetesen kapcsolódó létesítményként megépült a szennyvíztisztító berendezés is.

Az üzem javítási profiljából adódóan már a 80-es években foglalkozott a MÁV kocsik javítása mellett un. "idegen", azaz nem MÁV tulajdonú kocsik, elsősorban folyadék- és gázszállító tartálykocsik javításával is.

1992. december 30-tól a MÁV Debreceni Járműjavító Kft, mint a MÁV egyszemélyes tulajdonú

leányvállalata, önálló gazdasági társaságként működik. Átalakuláskori létszáma 800 fő volt. A társaság piacépítése során hamar kapcsolatot tudott teremteni a MÁV-on kívüli korábbi partnerei mellett új partnerekkel. A megrendelői igények maradéktalan kielégítése érdekében elsők között vezette be az ISO minőségbíztosítási rendszert, melynek mottója: "Társaságunk speciális felkészültséggel és százéves hagyománnyal rendelkezik és képes a mindenkori vevő minőségi igényeinek megfelelni a vasúti vontatott járművek gyártása és javítása területén".

Bevezetését követően a DB és az ÖBB járműjavítási engedélyének megszerzése tette lehetővé, hogy az e két vasúthoz besorolt kocsik vonatkozásában is mindennemű javítás elvégezhető.
Évről-évre bővítve a megrendelők körét, tevékenységében meghatározó lett a speciális új kocsik gyártása, ill. az egyre inkább keresett átépítés, modernizálás.
E tevékenység előfeltétele a géppark és a technológiai berendezések folyamatos fejlesztése: szemcseszóró berendezések, korszerű lemezmegmunkáló, élhajlító és hegesztő gépek, speciális készülékek, mérőeszközök biztosítják a megfelelő technikai hátteret a jól képzett szakembergárda számára. Természetesen a társaság rendelkezik minden szükséges hegesztési és hegesztőüzemi tanúsítvánnyal.

Jövőbeni célja a társaságnak a profiljába tartozó területen úgy belföldi, mind külföldi piacon minél több megrendelő igények megfelelni, tovább szélesíteni a jelenlegi javítási és gyártási tevékenységet.

Társaságunk új tulajdonosa a Grampet S.A.